- Hogyan született az est ötlete?

- Hat évvel ezelőtt a barátaim láttak az Oliver című musicalben, amelyben nemcsak játszottam, hanem énekeltem is. Nagyon tetszett nekik, és megkérdezték, miért nincs lemezem. Egyrészt, mert  nem is gondoltam rá, mondtam, másrészt, mert rengeteg pénzbe kerülne. Honnan teremtsem elő a pénzt? Mi sem egyszerűbb, hangzott a válasz, majd ők segítenek. Nekem csak az alkotógárdát kellene összehoznom.  Az enyém volt  a könnyebb feladat, hiszen Bereményi Gézához régi barátság fűz, és nagy örömömre elvállalta a dalok szövegének megírását. Hrutka Róbert zenéje pedig, akit a barátaim révén ismertem meg, az első perctől kezdve nagyon tetszett. Úgy gondoltam, kettőjük közös munkája érdekes párosítás lenne. Nagyszerű érzés volt, amikor elmesélték, hogy egymást inspirálva alkották meg az album dalait. Eleinte azonban úgy tűnt, senkit nem érdekel az egész, és pénz sem volt rá. Én pedig úgy álltam hozzá, hogy mindenáron nem akarok lemezt készíteni. Ha olyan kompromisszumokat kell kötnöm, amelyek számomra elfogadhatatlanok, akkor inkább lemondok róla. Már-már keresztet vetettem rá. És bár már kezdetben is szóba került a színháznál, hogy ha létrejön a lemez, akkor otthont adna a produkciónak, sokáig nem történt semmi. Csak két évvel ezelőtt tört meg a jég. Elkészült egy kislemez, amelynek a fogadtatása várakozáson felüli volt. Majd tavaly tavasszal megszületett a nagylemez. Mácsai Pál, a színház igazgatója pedig tartotta a szavát, és lehetőséget kaptam arra, hogy hónapról hónapra megmutassuk a közönségnek ezeket a dalokat.

- Annak, aki nem látta még, hogyan ajánlanád az előadást?

- Igazi örömzenélésben van részünk. Nagyszerű kollégákkal, a barátaimmal együtt hozzuk létre az estet. Mindenki a szívét, lelkét, tehetségét adta bele, és ez ritka egységet kovácsol. Számomra az egész kicsit olyan, mint a versmondás. Kiállok a színpadra, egy szál magam, és előcsalogatom magamból azokat a hangokat és érzéseket, amelyeket meg szeretnék mutatni a közönségnek. Persze, csak látszólag vagyok egyedül,  óriási kalandban van részem, mert repít a zene és a kiváló muzsikusok játéka. Nekem nagyon fontos, hogy a kézzelfogható eredményen kívül, mint most ez a lemez, a pillanat varázsát is átéljem. Mert mi színészek tudjuk, hogy játékunk a pillanattal együtt elszáll. Nincs két egyforma este, két egyforma darab, az előadás megismételhetetlen. De minden este egy kaland, önmagam megismerésének a kalandja. Rengeteget tanulok belőle. Amikor előadás után lemosom a sminket, akkor vagyok boldog vagyok, ha azt érzem, hogy mindent oda tudtam adni maradéktalanul, amit szerettem volna. Mert egy előadás akkor élmény a nézőnek, ha a színpadon játszóknak is az.

- Mi a tapasztalatod, vevők erre az emberek?

- Az embereknek igenis van  igényük a tartalmas szórakozásra. Legyen az tánc, zene, színház, kiállítás vagy bármi más. Egyre többen érzik úgy, hogy a felszínes dolgok már nem elégítik ki a kíváncsiságukat. Ők azok, akik megtalálnak minket. Azt gondolom, ha az élet úgy kívánja, az árral szemben is lehet úszni. Ha olyat szeretnénk letenni az asztalra, ami több, mint a megszokott, a megunt, az értéktelen, akkor azt, bár nem könnyen, de hittel végig lehet csinálni. Engem nem tett volna boldoggá, hogyha egy „trendi” dologra felülve, az éppen népszerűt lovagolom meg.Annyira nem tetszik az, amerre a világ megy, amit látok, hogy döntöttem: az életemet úgy rendezem be, úgy alakítom, mintha olyan lenne a világ, amilyennek én szeretném. Nem törődöm azzal, ki mire vevő, hogyan lehetne még jobban eladni valamit.