|
Nőstény album
2007.06.20. 15:32
Für Anikó Nőstény álom című lemeze: más, mint a megszokott.
Nőstény album
Für Anikó Nőstény álom című lemeze: más, mint a megszokott.
A népszerű színművésznő egyszer már jelentkezett zenei albummal. Pontosabban 2004-ben egy maxi CD-vel rukkolt elő, amelyen két dal volt hallható, az Alattam fák és az Apám lánya. Ezek a szerzemények a most megjelenő Nőstény álom című korongra is felkerültek. Ahogy akkor is, most is nagy nevű segítőkkel dolgozott együtt. Bereményi Géza a szövegekért, Hrutka Róbert pedig a zenéért felelt, zenei rendezőként és hangszerelőként Jamie Winchester is közreműködött. Érdekes útra hív minket Für Anikó, tartsunk mi is vele.
Sejtelmes borító, igényes kivitelezés
Ahogy kezembe vettem a cd-t, már tudtam: nem egy szokványos előadótól, nem egy szokványos lemezt hallgathatok meg. Fekete alapon árnyékból előbukkanva láthatjuk Für Anikó alakját, amint a távolba mereng. Sejtelmesen, borzongatóan. Az album címe is ugyanilyen: Nőstény álom. „Átlátszós” pirossal, ízlésesen kivitelezve, alatta zeneszerző és szövegíró nevével, hogy aztán felül a művésznő nevét olvashassuk. A CD-t megfordítva egy misztikus sárkányalak sejlik fel, amely erőt és lendületet sugároz. Itt találkozhatunk először a dalok listájával, majd pedig felsorolják a közreműködők nevét: jelzés értékű lehet ha végigolvassuk, ugyanis kiderül: igazi zenei korongot, valódi hangszerekkel feljátszott dalokat hallgathatunk: gitárok, mandolin, billentyűsök, dobok, vonósnégyes szólaltatja meg a „nőstény álmokat”. Ezen kívül még számos egyéb információt is közölnek velük, úgymint a kiadót, a fotóst, a hangmérnököt, a sminkest, a koncertszervezőt és így tovább. A korongot kiemelve Für Anikó szavait olvashatjuk: köszönetet mond mindenkinek, akik segítségére voltak álmai megszületésében. A füzetecske hátoldalán az előadónő gyermekkori fényképe látható, ezt öleli körül Bereményi Géza és Hrutka Róbert vallomása: mit is éreztek ők, mialatt folytak a munkálatok. Alatta ismét tarcklista olvasható. Ha jobban megfigyeljük ezeket, mintha egy lobogó gyertya sziluettjét sugároznák vissza. Miután kinyitottam, akkor ért az igaz meglepetés: minden egyes dalnak ott a szövege, és minden oldalon Für Anikó fényképe: gyermekkoriak és mostaniak. E kettősség érdekes ívet és kontrasztot ad, merengésre csábítja az egyelőre még csak olvasót. Remekül eltalált képválogatás, a hozzájuk passzoló színekkel.
A szokottnál talán többet foglalkoztam a borítóval, de be kell valljam: nagyon régen nem láttam ilyen precízen, igényesen, fantáziadúsan kivitelezett munkát.
Kirándulás a valóságba Für Anikóval
Bevallom: a borító után a lemez hatalmas csalódás volt. Első, második, sőt harmadik hallgatásra is. Ám egyszer csak mintha kaptam volna egy hatalmas pofont: arcul csapott és magamhoz térített. Benne van minden, amiről az élet szól, mindent összefoglal, csak meg kell hallani az üzenetét. Az Alattam fák című dalban mintha kilépne térből és időből, s onnan szemlélné az életet. A zene sejtelmes, felkavaró, lüktető, szinte vele együtt lépünk mi is egy más helyszínre. Nőstény álom. Kissé meghökkentő a cím, de rájöttem: igaz. A buja, a kacér, a zsákmány szerepébe bújik, csábítja, győzködi a férfit, hogy igenis: ő az álmai netovábbja. Ha végiggondoljuk: minden nőnek és férfinak egy a vágya: megtalálni élete párját. Ki ilyen, ki olyan eszközökkel érvényesül. A következő dalban emlékezünk, Szabó Editről. Emlékezés egy régi osztálytársról, akit az iskola nem tudott betörni, ám az életnek mégis sikerült. Messzire szállt, de mégis csak őrá emlékezik a régi osztálytárs. Elemi erővel hat a Mese című felvétel: egészen a második feléig várakozik, mesél egy álomról. Azután a gyermek anyjához szól és megfogalmazza: szeretné tudni, mi a célja az életben, melyik szerep jut neki: „Az élet alszik és én ébresztem, vagy engem ébreszt az élet!” Sokan, sokféleképpen énekeltek már szerelmes dalt, de Für Anikó valami egészen újat mutatott: „A szerelem jön és elrohan, az emlék nála többet ér”. Bevallja, hogy a szerelem nem örök életre szól, viszont ha úgy éljük meg, ahogy a zene is diktálja, ahogy a cintányér és a dob lükteti, akkor az emlékek kísérni fognak bennünket. A vokál is ezt támasztja alá: a szerelmest is körülöleli az érzés, ám mégis sokszor egyedül marad, ahogy Anikó hangja is a dal végére. A Túlsó oldalon című szerzeményben Geszti Péter is közreműködik. Civódó, visszatekintő szerelmeseket hallhatunk, amint a folyó két túlsó oldaláról vizsgálják elmúlt érzéseiket. A férfi – mint az életben is – homlokegyenest mást érez, ám a refrénben mégis összefonódik a történet, a két sors, a két érzés. A zenekar szinte már agresszív, perzsel, üt és alátámaszt, hogy azután az énekkel együtt elcsendesedjen és átadja a teret az emlékeknek. Később egy dal erejéig visszatérünk a szabadságba: szép volt, jó volt, de azért mégiscsak jobb nélküled, szeretem a szabadságot: „Bárhogy hiányzik a szád, most jobb nélküled.” Visszaemlékezéssel nyit a következő felvétel: a vonós hangszerek kiemelik a hangulatot. Önvallomás: bármit is tesz egy nő, folyton menekül: menekül a gyermekorrából, menekül párjától, menekül mindenhonnan, még önmaga elől is. Ám egy leány is csak egy bizonyos pontig menekülhet: egyszer mindenki eljut oda, ahonnan már nem jön többé hír, ahol már nem szólnak a hegedűk… Érdekes dal a következő: tükröt tart a magyar főváros elé. Ismét a vonósoké és a gitáré a főszerep: segít megeleveníteni Budapest szürkeségét, kopottságát, összevisszaságát. Sorra veszi, hogy mi is a hibája a fővárosnak, de a végén folyton oda lyukad ki: mégiscsak az ő városa ez. Nyilván ezt csak az érzi át igazán, aki ott él és a „mindennapok szemetén utcáidat járom én”. A tizedik felvétellel igazából nem tudtam mit kezdeni: zeneileg nagyon megfogott, de a szöveg túl sok mindent felébresztett bennem. Legyen elég annyi: a csengőhöz hasonlóan sok minden van, aminek hangja szétpukkasztja az álmok léggömbjét. Az album záró dalát egy bizonyos B.B.-nek ajánlja a művésznő. A gitár pengése kíséri az énekhangot: mereng, gondolkozik, mérlegel és emlékezik. Felsejlik egy szép délután, melyet legjobb lenne mozdulatlanul megőrizni…
Kalandoroknak nem való
Für Anikó Nőstény álom című lemezét nehéz volt megérteni, és egyáltalán nem biztos, hogy sikerült. Valami egészen különlegeset alkotott társaival együtt. A mai fül számára nehezen emészthető, ugyanakkor ha valakit megérint, akkor nagyon messzi, és mégis oly’ közeli tájakra repíti. A zene csodálatos, valódi és gyönyörű. Für művésznő hangja és előadásmódja engem sokszor Koncz Zsuzsáéra emlékeztetett, ez pedig azt hiszem mindenki számára hízelgő lehetne. Igazi női, azaz inkább nőstény albumról van szó, a nők minden örömével, keservével, bánatával. A borongós, őszi estéken nagyon komoly gondolatokat ébreszthet azokban, akik meghallják az üzenetet. Egyet meg kell jegyeznem: érett, komoly albumról van szó, amelyet mindenkinek ajánlok, kivéve azoknak, akik a zenét könnyű kalandnak tekintik. Ha pedig első, második, harmadik, sokadik hallgatásra sem értjük, legyünk türelmesek, mert azután olyan élményben lesz részünk, amelyet nem sok előadó nyújtott még eddig. Mint említettem: rám józanító tasliként hatott. Für Anikó Nőstény álom című albumának zenei pofonjától még most is ég az arcom. Vagy inkább a szégyentől, hogy nem ismerten fel elsőre az értékét…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
